A kisvakond virágai - a föld alatt is nyílnak szépségek

Utolsó frissítés: 2024 július 02.

A MATE ÚNKP ösztöndíjas hallgatója, Bognár Emese Anna apró vetővirággal kapcsolatos kutatási eredményei

 

A MATE Georgikon Botanikus Kertben 2020 óta zajlanak kísérletek ex situ (termőhelyen kívüli) körülmények között az egyik legérdekesebb hazai védett növényünkkel, az apró vetővirággal (Sternbergia colchiciflora). A Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet Természetvédelmi Biológia Tanszékén a faj különleges biológiájának részleteit próbáljuk feltárni.
Az apró vetővirág Észak-Afrikában, Dél- és Kelet-Európában, illetve Kis-Ázsiában, szárazgyepekben előforduló, egész elterjedési területén ritka, több országban veszélyeztetett faj, ráadásul a CITES-fajok listájában is szerepel. Magyarországon is védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Hazánkban elsősorban löszgyepekben fordul elő, de számos előfordulása ismert temetőkből és akár városi környezetben is találkozhatunk vele. Természetvédelmi jelentőségéhez képest életmenete és szaporodásbiológiája rendkívül alulkutatott. Ennek egyik oka lehet, hogy a faj őszi virágzása után tavasszal az egyedek nehezen észrevehetők, könnyebben megfigyelhető virágai pedig rövid életűek, ami lényegesen nehezíti a faj populációinak felmérését.
A 120 db Tihanyból származó hagymát 2020-ban, az illetékes hatóság engedélyével ültettük 3 ládába, minden ládába 40 hagyma került. Annak érdekében, hogy az őszi csapadéknak a virágzásra gyakorolt hatását tanulmányozhassuk, a ládákat ősszel különböző mennyiségű vízzel locsoljuk.
A növény teljes életmenetének kiemelkedően fontos része a virágzás. Ismert, hogy nemcsak a felszín felett képes virágozni és beporzók híján akár öntermékenyülni (autogámia), hanem a földben is (kleisztogámia), ennek köszönhetően tavasszal olyan egyedek is előrukkolhatnak termésekkel, melyek látszólag nem hoztak virágot ősszel. A vizsgálat folyamán sikerült megfigyelni egy felszín felett egyszerre 2 virággal rendelkező egyedet, illetve egy 4 terméssel rendelkező tövet is.
A négy év folyamatos megfigyelései alapján úgy véljük, hogy rendszerint egy jó virágzási arányú és egy kevés virágot hozó év követi egymást, a virágzás és a termésképzés között azonban gyakran fordított arányosságot tapasztaltunk. Amikor ősszel számos egyed virágzott a felszín felett, a tavasszal megjelenő termések száma elmaradt a virágzó egyedek számától, amikor viszont kevés felszín feletti virág volt, jóval több termés jelent meg a virágzást követően. Statisztikai elemzések alapján az őszi csapadék mennyisége hatással van mind a levelek megjelenési idejére, mind a sarjképzési hajlamra. Minél kevesebb vizet kapnak a növények, a levelek annál később hajtanak ki. 2020 óta a 120 töves állományban összesen 78 db sarj keletkezett (65%-os hajtásszám-növekedés a három ládában), ebből 47 db (117%-os növekedés) a legöntözöttebb ládában képződött.
A ládás kísérletek mellett 2022-ben beállítottunk egy ex situ csíráztatási kísérletet, melynek eredményeképpen sikeresen meghatároztuk a magnyugalom típusát (morfofiziológiai dormacia) és megállapítottuk annak feloldására a legmegfelelőbb kezelési típust. 2023-ban az embriófejlődés vizsgálatával megállapítottuk, hogy a magban lévő embrió a termésérést követően a nyári-őszi meleg idő alatt közel másfélszeresére nő, ekkor azonban még nem csírázik ki, azt csak egy hosszabb hűvös periódust követően teszi meg. A vizsgálatok újabb eredményeinek publikálása folyamatban van egy hazai botanikai folyóiratban.
A bejegyzést Bognár Emese Anna Kertészmérnök BSc hallgató készítette, akinek munkáját az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-23- kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatása biztosította 2023/24. tanévben.

    

  

 

 

1. kép: félbevágott mag júniusban, az embriófejlődési kísérlet kezdetén
2. kép: félbevágott mag októberben, a kísérlet végén
3. kép: vetővirág sarjakkal
4. kép: egyszerre két virággal rendelkező tő
5. kép: négy tokkal rendelkező tő
​​​​​​6. kép: csírázó vetővirág mag

7. kép: az embrióknak a magok hosszához viszonyított arányának változása a kísérlet folyamán kezeletlen (zöld színnel) és szkarifikált (szürke színnel) magok esetében

Fotók: Bognár Emese Anna